Baleset

Nap már lemenő félben volt, a nap sugarai megtörtek a tenger hullámzó vizén és szivárványként verődtek vissza, lágyan fújta a szél megrezegtetve ezzel a faleveleket. A távolban feltűnő emberek folytonos mozgásban voltak, csak egy lila hajú fiatal lány ült egymagába a padon a tájat nézve. Annyira belemélyedt gondolataiba hogy észre se vette hogy lehűlt a levegő. Sötétedett már mikor visszaindult a színpadhoz. Miután megfürdött hamar elnyomta az álom. Reggel kopogásra ébredt.
- Sora? A főnök hivat. Mondta egy ismerős férfi hang
- Jó egy perc és megyek. hangzott a válsz.
Jobban felöltözött és futott Kalos irodájához. Majd benyitott kopogás nélkül aminek az lett a következménye hogy az ajtó előtt álló idegen férfi hátába ütközött és a földön landolt.
- Bocsánat. Szólalt meg miközben próbált felállni.
- Semmiség, balesetek megesnek. Fordult meg az idegen.
Felsegítette Sora-t majd bemutatkozott.
- A nevem Adam.
- Az enyém Sora. Mondta miközben elmosolyodott.
- Örülök hogy megismerhettelek.
- Én is.
Ekkor egy hűvös hang szólalt meg a sarokból tekintetét a két fiatalra szegezve.
- Lesz még időtök jobban megismerni egymást, de most nem ezért vagyunk itt ha jól tudom.
Kalos ekkor felállt és Sorára pillantott.
- Igen főnök? mért hivatott?
- Igazából azért hogy bemutassam Adam-ot, de ez már megtörtént úgyhogy felesleges lenne. Még annyit szeretnék kérni hogy kísérd körbe és mutassad meg neki a szálláshelyeket.
- Szívesen. Ezzel megragadta a fiú kezét és kihúzta a teremből. Mielőtt becsukta volna az ajtót visszaköszönt.
- Kalos?? Nekem mért kellet jönnöm? Mit akarsz tőlem?
- Hogy figyeljed őket!
- Hogy mi??? Mért?
- Mert nem akarom hogy valami hülyeséget csináljanak.
- De mért én??? Én nem érek rá hogy bébiszitterkedjek, meg kedvem sincs.
- Akkor se vállalnád hogyha ezentúl te választhatnád a partneredet a következő előadásra?
- Hm. Jó elvállalom, megfigyelem őket. Ezzel hátat fordított és kimet a teremből.
Sora eközben végigvezette a vendéget az egész színpadon és épp a lakóhelyek felé tartottak.
Sora folyamatosan beszélt így a fiú nem jutott szóhoz. De mikor Sora egy nagyobb levegőt vett a szavába vágott.
- Sora? Azt a férfit aki még a terembe volt hogy hívják??????
- Ő csak Leon.
- Leon Oswald a „Halálisten” kérdette kicsit meglepve barna hajú fiú.
- Igen pontosan ő.
- És mindig ilyen mogorva?
- Többnyire. Mosolyodott el ismét Sora.
- Itt is vagyunk-mondta vidáman a hotelre mutatva.
- Nagyon szép.
Mivel még dél sem múlott el úgy döntöttek hogy elmennek enni valamit. De viszont mikor odaértek csak Leon volt a terembe.
- Szia Leon. Üdvözölte előbb Sora majd Adam is.
- Hello-mondat a tőle megszokott rideg hangnemben.
- Hova tűntek a többiek???
- Gondolom gyakorolnak, nem úgy mint egyesek és ezzel felállt kivitte a tálcát és elindult a kijárat felé.
- Akkor jó.
Miután mindketten jóllaktak elindultak az edzőterem felé. Átöltöztek és nekiálltak, tökéletesen kiegészítették egymást de valami hiányzott Sora minden mutatványt tökéletes végrehajtott de valahogy nem látszott rajta a küzdőszellem. 1 órát voltak ott majd visszamentek a szállásukra. Sora egész este nem bírt aludni mert nem volt elégedett a teljesítményével annak ellenére hogy tudta hogy semmit nem rontott el.
Másnap korán felkelt és míg mindenki aludt ő lement az edzőterembe és elkezdett gyakorolni. Mikor Leon felkelt elindult hogy reggelizzen de útközben meghallotta hogy valaki van az edzőterembe. Résnyire kinyitott az ajtót és meglátta a most már teljesen kimerült lányt a trapézon. Először szólni akart de úgy döntött hogy nem zavarja meg. Mikor végzett a reggelivel még mindig mindenki aludt ugyanis még csak 5 óra volt. És mikor ismét elment az edzőterem felé megdöbbenve tapasztalta hogy a lány még mindig ott van. Bement és anélkül hogy Sora észrevette volna leült egy székre és nézte a gyakorlatokat. Pár perc elteltével végül megtörte a csendet.
- Sora. Add át a terepet most én szeretnék gyakorolni.
A lány annyira megijedt hogy megcsúszott a lába de a kezével végül szerencsésen elkapta a trapézt. Miután felült rá Leon-ra pillantott.
- Mióta vagy itt?
- Pár perce jöttem. De kíváncsi lennék hogy te hogyhogy fenn vagy ilyen korán.
- Nem bírtam aludni ezért lejöttem.
- Akkor átadod a terepet?
- Persze, tessék. És leugrott a kötélre.
Leonak nem volt kedve gyakorolni de mivel nem akarta kimutatni aggodalmát a lány iránt ezért csak így tudta leszedni a trapézról. Átöltözött majd elkezdett gyakorolni mint mindig mindent hibátlanul megcsinált. Kb. fél órát volt ott majd felvette rendes ruháját és elindult megkeresni Sora-t. Mikor meglátta épp Adam-mal volt a tengerparton sétáltak. Ekkor Leon megértette hogy mire gondolhatott Kalos mikor azt mondta hogy „ hülyeséget csinálnak”. Este felé járt már mikor a két fiatal a szállás felé vette az irányt, Adam elkísérte Sorat a szobájáig majd egy puszit adott az arcára amitől a lány elpirult de ezt nem lehetett látni mert annyira már nem volt világos. Leon mikor meglátta, egy furcsa érzés keringett a szíve körül, amit még nem érzett így nem tudta hova tenni.

Sora hamar elaludt, reggel 7 körül kelt fel. Elment megreggelizett majd megkereset Adam-ot.
Miután megtalálta ismét elmentek gyakorolni de az egyik ugrás nem sirült, és Sora leesett. Nem tudott megfordulni így lábbal érkezett a hálóba aminek az lett a következménye hogy kibicsaklott a bokálya. Adam leugrott mellé a hálóba ami még rosszabbá tette a lány helyzetét ugyanis a lába beakadt a hálóba és az épp landoló fiú ráesett, ennek következtében eltört. Sora hangos kiáltása hallatszott az edzőteremből amire rögtön felfigyeltek a többiek és siettek megnézni hogy mi történt. Leon érkezett elsőnek és ő vette észre a lányt a hálóba. Sora nem nagyon bírta a szenvedést és elájult. Adam ki akarta emelni a hálóból de Leon arrébb lökte.
- Mi a bajod én csak segíteni akarok.-mondta meglepetten a barna hajú fiú.
- Nem tettél már eleget? Pár napja vagy itt és a színpad egyik legjobb tagjának máris sérülést okoztál.-mondta dühösen a férfi fagyos tekintetét a fiúra szegezve.
- De nem én tehetek arról… nem tudta folytatni mert Leon közbevágott.
- Ez szép most meg azt akarod bemesélni hogy nem is a te hibád??? -de nem várta meg a választ mert meglátta hogy a háló alatt van egy kisebb vértócsa. Odarohant a lányhoz és meglátta hogy a bokálya eltört és a csont átszúrt a bőrét. Kivette óvatosan majd felordított a hangjában meglehetősen sok aggodalommal.
- Mentőt. Hívjon valaki egy mentőt.
Mindenki meglepődött mikor Leon levette a felsőjét és áttekerte vele a lány bokályát ezzel elszorítva a vérzést. Nemsokára megérkezett a mentő és mikor azt kellet eldönteni hogy ki mennyen a lánnyal a korházba Leon önkényesen beült a kocsiba és becsukta az ajtót. Mikor odaértek a kórházba rögtön a sebészetre vitték és megműtötték. Leon leült a váróterembe és várta hogy valaki mondjon valamit. Egyszer csak a vállán egy női kéz landolt.
- Sora? Fordult meg hirtelen. De csalódni kelet mert csak Kate doktornő volt az.
- Leon. Nyugalom minden rendben lesz. Ismerem a doktort aki műti Sora-t és nagyon jó orvos.
- De???
- Ennyire aggódsz Sora miatt? -tekintett Kate Leon-ra kíváncsi szemekkel.
Leon a kezét a lábára tette ás az arcát belehajtotta. Pár pillant után könnycseppeket lehetett észrevenni a padlón. A doktornő nagyon meglepődött mert igaz hogy nem nagyon ismerte Leont de azt még ő is tudta hogy nagyon szívtelen és rideg szokott lenni. Mikor felemelte a fejét már nem látszott rajta semmi. Végül kinyílt a műtő ajtaja és kijött a doktor. És odamenet a férfihoz.
- Doktor úr, hogy van???
- Jól sikerült a műtét és annak ellenére hogy a sérülése súlyosnak tűnik, nem az gyorsan fel fog épülni.
- És továbbra is lehet artista ugye???
- Ez rajta múlik, ha elhatározza akkor igen lehet.
- Köszönöm. Bemehetek hozzá?
- Most még az altató hatása alatt van.
- Nem számít. Mehetek?
- Ha ennyire fontos menny.
- Kérhetek valamit??? -mondta most már kicsit nyugottaban.
- Mit??
- Hogyha idejön egy Adam nevű gyerek kérem ne engedjék be.
- Mért??? Ki ő?
- Senki csak kérem…
- Jó rendben de mit mondjunk neki mért nem mehet be?
- Csak mondják meg hogy én vagyok benn.
- Értem. De különben megnyugodhatsz a következő pár napban senki nem látogathatja meg mert megfigyelés altat lesz.
- De?...
- Nyugalom te bennmaradhatsz ha benn akarsz. Mondta mosolyogva Dr. Kate.
- Köszönöm. Ezzel hátat fodított és bement a lányhoz.
Egész nap az ágya mellet ült. Este pedig elaludt az ágyra dőlve miközben Sora kezét fogta. Reggel Dr. Kate lépett be elsőnek a terembe és látta meg Leont. Nem keltette fel csak Sora-t megvizsgálta és kiment. Sora nemsokára felkelt és megdöbbenve vette észre hogy ki van mellette és hogy a kezét fogja. Lassan kihúzta a kezét Leon keze alól majd megpróbált felülni de mikor megpróbálta mozdítani a lábát egy éles fájdalmat érzett és felkiáltott megfeledkezve a mellet alvó férfiról aki felriadt.
- Sora? Mi a baj? Mi történt?
- Nagyon fáj a lábam. De te mit keresel itt? És mi történt?? Hogy kerültem ide? És te hogyhogy itt vagy? -kérdezte újból.
- Nyugi. Elmondok mindent. Röviden tegnap leestél a trapézról Adam vagy hogy hívják a barátodat ráugrott a lábadra mi ennek következtében eltört, korházba hoztak és megműtöttek.
- Ööö… És te miért vagy itt és… nem folytatta a mondatot mert észrevette hogy a férfi nem érti mit akart mondani.
- Én izé… hát aggódtam érted-mondta végül halkan.
- Hogy mi? Aggódtál értem? Te?
- Na kösz én aggódok érted te meg szórakozol. Akkor megyek is és ezzel felállt a székéből és elindult az ajtó felé, már a kilincset nyomta le mikor Sora megszólalt.
- Ne menny kérlek. Nem akartalak megbántani. Bocsánat, ne haragudj kérlek.-mondta és kérlelő szemekkel nézett a férfi felé.
- Teljesen biztos vagy benne hogy én maradjak és inkább ne hívjam ide a kis barátodat? -mondta nem kicsi féltékenységgel a hangjában.
- Leon te féltékeny vagy???? De mért??? Kire?? Csak nem Adam-ra???
- Én féltékeny? Ne szórakozz mért lennék féltékeny Adam-ra? Milye van neki ami nekem nincs? -miután kimondta ezt a mondatot már rögtön meg is bánta.
- Például ÉN-mondta dühvel a hangjában Sora.
- Hogy te? És mit kezdenék veled?-mondta most már a régi hideg stílusában.
Sora nem válaszolt. Elfordított a fejét és a nap hátralévő részében nem szólt Leonhoz. A férfi se tudott volna mit mondani hisz jól tudta hogy a lánynak van igaza de nem akarta bevallani hogy bármilyen érzelmi szálak fűznék hozzá. Este végül Sora törte meg a csendet.
- Leon.
- Igen? Valami baj van?
- Nem semmi bajom csak meg szeretnélek kérni hogy ne történjen meg az ami tegnap.
A férfi nem értette hogy mit tett és hirtelen eszébe jutott, hogy megfogta a lány kezét és lehet hogy…
- Persze bocs.
Mindketten hamar elaludtak csakhogy most Sora fogta mag a férfi kezét nem fordítva. Reggel mikor ismét Dr. Kate bejött elmosolyodott a látványon. Csakhogy nem egyedül jött vele együtt bejött Kalos is mert meg szerette volna nézni hogy, hogy van a lány, de mikro meglátta Sora kezét nagyon meglepődött. Ebben a pillanatban felkeltek mindketten ugyanis Kalos mögött becsapódott az ajtó. Leon észrevette hogy a lány fogja a kezét és hirtelen kihúzta a sajátját.
- Jó reggelt főnök. -köszöntek egyszerre.
- Hát itt vagy Leon. Már égen-földön kerestünk.
- Igen itt.-válaszolt a férfi helyett Sora. Én kértem meg hogy maradjon.
- Akkor jó.
Kalos a doktornő felé fordult.
- Hogy van?
- Jól, pár nap múlva már futkározhat hogyha gyakorol.
- Ez remek hír. Mondta boldogan és visszanézett a két fiatalra.
- Leon amíg Sora nem épül fel rád bízom.
- Értettem.
- Ja és Sora.
- Igen?
- Adam visszament Európába ezt a levelet neked küldte. Tessék.
Sora átvette a levele majd Leonak adta hogy fogja meg és tegye le. Kalos elköszönt és elment. Sora megpróbált felülni, nagyon fájt a lába de nem érdekelte felült. Megkéret a férfit hogy segítsen neki felállni. Leon megfogta a lányt és segített neki kiszállni az ágyból. Amikor viszont felállt a lába nem bírta el és összeesett. Visszaült az ágyba és elfordult.
- Leon kérlek hagy magamra egy kicsit.
- De?
- Kérlek.                                                                                                A lány még mindig nem tekintett a beszélgető partnerére.
Miután Leon kiment elkezdett zokogni. Leon mindent hallott az ajtó mögül is ám tiszteletben tartotta a lány kérését, de tudta hogyha Sora most feladja akkor nem lehet többé artista és az neki a halált jelentené. Így várt pár percet és visszament a szobába. A lány még mindig sírt mikor a férfi a vállára tette a kezét.
- Leon? Ez nem megy.-mondta elcsukló hangon alig halhatóan.
- Dehogy nem csak akarnod kell.
- De…
- Semmi de sikerülni fog. És segítek.
- Köszönöm. Mondta mosolyogva és átölelte a férfit ami nem kis meglepetést okozott, de a férfi viszonozta és átölelte.

Este Sorának rémálmai voltak és felkiáltva felriadt, amivel felkeltette Leon- is.
- Mi a baj?
- Bocs nem akartalak felkelteni, csak rosszat álmodtam.
- Nyugodj meg nem lehet semmi bajod amíg én itt vagyok melletted.-mondta kedvesen a férfi és felült az ágy szélére és megfogta a kezét.
- Itt maradnál míg elalszom?
- Persze. Te csak aludj.
Sora-t hamar elnyomta az álom, de Leon se tudott sokáig fennmaradni csakhogy nem a széken hanem még Sora mellet. Így ő az ágy szélén aludt míg Sora a másik szélén, a lányt a rémálmok még most is kínozták és mikor felriadt meglátta Leont az ágyon és mellébújt és a karját magára tette így már nyugodtan aludt tovább. Reggel Leon kelt fel előbb és észre vette hogy hol van, fel akart állni de Sora fogta a kezét így nem tudott mozdulni. Kate nem is ment be a szobába mikor meglátta az egymás mellet fekvő két fiatalt. Aznap Sorának sikerült lábra állni Leon segítségével. Az este történtekről nem beszéltek. Sorának egyre jobban ment a járás és már alig érezte a fájdalmakat. Leonnak viszont feltűnt hogy valamit eltitkol előle a lány így mikor ebédelt megkérdezte.
- Sora? Mi a baj? És ne mond azt hogy semmi mert látom hogy eltitkolsz előlem valamit. A balesettel kapcsolatos? Mert akkor kérlek mond el.
- Nem a lábam már nem fáj csak tudod…
- Magánügy? Mert akkor nem érdekes.
- Az de…
- Szeretnél róla beszélni?
- Igen.
- Mivel kapcsolatos? Ha megkérdezhetem.
- Veled-mondta halkan lehajtott fejjel.
- Hogy velem? A férfi tudta hogy mi fog következni de nem tehetett ellene semmit.
- Kérdezhetek valamit? Emelte fel a fejét és a férfi szemébe nézett.
- Nyugodtan.
- Nem vagyok benne biztos, de úgy érzem hogy te nem csak azért vagy itt mert Kalos megkért és mert aggódsz. Ez igaz?-mondta elhalkuló hangon.
- Ez igaz nem azért vagyok itt mert a főnök megkért, hanem mert egyrészt aggódtam, másrész pedig nem akartam hogy az a másik gyerek legyen melletted mikor ő csinálta a baj .
- Értem. Ennyi?
- Mért még szerettél volna valamit hallani?
Amint Sora meghallotta ezt a mondatot szomorú lett és lehajtotta a fejét.
- Nem semmi mást.-mondta miközben elkezdtek hullani a könnyei.
- Sora?
- Nyugi semmi bajom csak valami belement a szemembe.
- Itt a levél Adam-tól még nem olvastad el. Én addig kimegyek.
Ezzel megfordult és kimenet az ajtón. Sora kinyitott a levelet és elkezdte olvasni hangosan.



Kedves Sora!

Bocsáss meg amiért az én hibámból kórházba kerültél.
Én rájöttem hogy annyira sohasem szerethetlek mint Leon.
Hidd el lehet hogy nem mondja ki, de hogy szeret az biztos.
Mikor kivett a hálóból csak ő fogta fel, hogy milyen nagy veszélyben vagy ő hivatott mentőt, ő kötötte be a lábad ( a felsőjével).
Higgy nekem nála jobbat nem találhatsz, egyik nap mielőtt elutaztam bementem a kórházba és láttam hogy ápol. Senki mást nem engedtek be hozzád csak őt és ő minden áldott nap bennvolt.
Vigyázott rád. Remélem meggyógyulsz és összejössz Leonnal.
Sok boldogságot kívánok nektek.

U.i.: Ha ezt a levelet olvasod én már messze járok, de megígérem hogy egyszer visszatérek és megnézem hogy szerepelsz. Nagyon tehetséges vagy. Sztár leszel ezt megígérhetem.

Adam

- Leon?? Kérlek gyere be.
Miután Leon bement Sora a nyakába ugrott és a fülébe súgta:
- Köszönöm.
- Szívesen. És Sora én szeretlek.
- Hogy mi? Engedte el megdöbbenve a férfit.
- Szeretlek. Ezt akartad hallani nem?-kérdezte kicsit félének.
- De igen ezt. Köszönöm.
Miután Sora nem válaszolt Leon szomorúan és csalódottan elfordult és elindult az ajtó felé.
- De?? Leon?? Hová mész???
A férfi csak egy szemrehányó tekintést vetett a lányra majd kilépett az ajtón. Sora csak akkor fogta fel mi történt mikor csapódott az ajtó. A férfi után rohant és hátulról átkarolt majd a fülébe súgta:
- Én is. Szeretlek.
Leon megfordult és átölelte a lányt majd megcsókolta.
Mikor visszamentek a színpadhoz minden ugyan olyan volt mit amikor elmentek csak az edzőterem padlóján nem volt ott a vér. Mindent együtt csináltak. A következő előadás az Angyalok tánca volt.
A nézőtér első sorában ült Adam ahogy megígérte és ezzel a mutatvánnyal Sora-ból igazi angyal lett. És ő lett a Kaleido Sztár-ja ahogy Adam megjósolta.
Az előadás után miközben mindenki gratulált a párnak Adam feltűnt a kifelé haladó tömegben. Sora Otthagyott mindenkit és a fiú után ment. Leon megértette hogy megkell beszélniük a történteket ezért nem is ment utána hagyta had tegye azt amit jónak lát. Sora a nagy tömegben alig találta meg a fiút. De végül is megtalálta egy padon ülve.
- Adam?
- Sora? Te mit keresel itt? Nem Leonal kéne lenned?
- Ő tudja hogy most itt vagyok.
- Kedves.
- Igen az. Elolvastam a leveledet. És köszönöm.
- Mit?
- Hogy jó barát vagy. Mondta a lány miközben átölelte a fiút.
- Semmiség az csak pár gondolat volt ami eszembe jutott.
- Nekem sokat jelentett. J És köszönöm hogy eljöttél megnézni.
- Én köszönöm neked hogy egy ilyen felejthetetlen előadást láthattam. Nagyon jók voltatok.
- Köszönjük.-szólat meg egy férfi hang Sora háta mögül.
- Á Leon te is itt vagy? Szólalt meg a lány.
- Hello. Tudd hogy nagyon szerencsés vagy. Fordult Adam Leon felé.
- Tudom. Kösz hogy eljöttél.
- Látnom kellet egy igazi angyalt. Mondta Sorára visszapillantva.
- Angyal? Én?
- Igen te, most megmutattad hogy képes vagy bármire amit akarsz mondta a barna hajú fiú.
- Igyekeztem.
- Leon, vigyázz rá nagyon, nehogy valami baja essen.
- Nyugodj meg figyelek rá.

- Akkor jó. Na nekem mennem kell nem sokára indul a gépem és még egy taxit is kell szereznem.
- Hello örülök hogy láttalak és ha lesz időd és kedved eljöhetnél megnézni minket.
- Persze eljövök máskor is, amikor csak tehetem. Ezzel intet egyet és elindult az út felé. Sora utána futott és átölelte majd megpuszilta az arcát és visszament Leonhoz. Adam még egyszer visszanézett majd beült a sárga kocsiba.
Sora és Leon összeköltöztek és mindent együtt csináltak, az előadások egyre jobbak lettek a nézőtér mindig tele volt. És Adam amikor csak tehette az első sorból nézte végig az előadásokat és ő gratulált először a párnak. Sorának még néha kicsit fájt a lába de Leon mindig mellette volt így semmi baj nem érhette. Végezetül az egyik előadáson behívták a színpadra Adam-ot és hárman együtt adták elő a finálét. A közönség tombolt , Sora és Leon elégedett volt. A lányban soha többé nem merült fel az hogy nem tudja végrehajtani amit szeretne. Pár év elteltével is együtt voltak Leonal és amikor csak tehették találkoztak Adamal. Úgy vélték ő volt az aki összehozta őket így örök barátok lettek.

The End